A résztvevőket dr. Román János Caritas-vezérigazgató köszöntötte, aki bemutatta a szervezet történetét és szociális tevékenységét. Az időseknek nyújtott szolgáltatásokkal kapcsolatban elmondta, a Caritas arra törekszik, hogy a szépkorúak életébe pozitív irányú változást hozzon idősklubjai, idősnapközijei, házi betegápoló központjai, szociális konyhái és mobil étkezdéi révén.
Pap Monica-Anico projektmenedzser bemutatta az Együtt az időseinkért! elnevezésű projektet és az annak keretében létrehozott, illetve bővített Caritas-intézményeket, valamint az azok által biztosított szolgáltatásokat, kiemelve a projekt időtartama alatt megvalósított jó gyakorlatokat.
Simai Éva tréner és HR-szakember arról beszélt, hogyan tehetjük az idősekkel való kommunikációt olyanná, hogy az mindkét fél életét gazdagítsa. Ehhez nem elég egy bevált kommunikációs módszert gyakorlatba ültetni, hanem egy tudatos szemlélet- és attitűdváltásra van szükség. A Marshall B. Rosenberg amerikai pszichológus által kidolgozott erőszakmentes kommunikáció egyike azoknak a szemléletmódoknak, amelyeket életfilozófiánkká téve minőségi javulást hozhatunk a mi és idős ellátottaink életébe egyaránt.
Az erőszakmentes kommunikáció modellje valójában nagyon egyszerű, gyakorlatba ültetése viszont tudatos erőfeszítést igényel és rendszeresen gyakorlást – állítja Simai Éva. Négy fő eleme: a megfigyelések, érzések, szükségletek és kérések. Hogyan működik ez pontosabban? Figyeljük meg, mi történik egy adott helyzetben és úgy beszéljünk róla, hogy a tényekre koncentráljunk, és ne ítélkezzünk, ne minősítsünk, ne vádaskodjunk. Ezután fogalmazzuk meg a másik számára, mit érzünk az adott helyzettel kapcsolatban, majd mondjuk el azt is, hogy érzéseinkhez milyen szükséglet kapcsolódik, és azt végül kérés formájában – azaz meghagyva a választás szabadságát, hogy teljesíti-e vagy sem – adjuk a másik fél tudtára. Ilyen módon viszonyunk nem alá- és fölérendeltségen, hanem partnerségen alapszik, mivel a kommunikációban a mi személyiségünk, szükségleteink ugyanúgy teret kapnak, mint a másik fél személyisége és szükségletei.
Az erőszakmentes kommunikációt életszemléletünkké téve viszonyaink javulnak és életünk is jobbá lesz. Az előadó mindenkinek szeretettel ajánlja Rosenberg A szavak ablakok vagy falak című könyvét, amelyben rengeteg személyes példát is találnak arra, hogy ez a modell hogyan valósítható meg a mindennapi kommunikáció során.
Szátvári Emese Vojta terapeuta és oktató, a Romániai Vojta Társaság elnöke, a Caritas Szent József Rehabilitációs Központjának munkatársa a Vojta terápia alkalmazásáról beszélt felnőttek és idősek esetében. Mivel a terápia atyja, dr. Vaclav Vojta professzor, aki az 50-es években fedezte fel ezt a módszert, gyerekeken és fiatalokon dolgozta ki a terápia koncepcióját, ezért kezdetben csak ezen a korosztályon alkalmazták, és csak később a felnőttek és idősek rehabilitációjában. Így alakult ki az az elterjedt tévhit, hogy csak gyerekek esetében hatékony.
Szépkorúaknál a mobilitás csökkenése esetén, ízületi- és izomfájdalmakra, reumatológiás és neurológiai megbetegedések esetén szép eredményeket lehet elérni a Vojta terápia segítségével. Szátvári Emese elmondta, hogy olyan Vojta terapeuták is vannak, akik kimondottan csak idősek rehabilitációjával foglalkoznak.
A terápia már az első 30 perces kezelés után hozhat érezhető javulást – állítja a szakember. Hogy hosszú távon még jobb hatása legyen, rendszeres terápiás alkalmakra van szükség. Neurológiai sérülések esetén ez hosszabb időt igényel, míg ortopédiai jellegű problémáknál, például egy gerincsérv estén az már 10 kezelés alatt visszahúzódhat – nem gyógyul meg, de visszahúzódik – mondta a terapeuta.
A fájdalom enyhítése által a Vojta terápia jelentős mértékben hozzájárulhat az idősek életminőségének javulásához, éppen ezért hasznos, ha az idősekkel foglalkozó szakemberek ismerik ezt a lehetőséget is.
Az esemény végén Pap Monica-Anico projektmenedzser azt a végkövetkeztetést fogalmazta meg, hogy az idősek életminőségét úgy tehetjük jobbá, ha mi, mint szakemberek is hajlandóak vagyunk folyamatosan fejleszteni magunkat, tanulni, akár szemléletmódot is váltani. Ami a legnagyszerűbb ebben, hogy ezáltal nemcsak időseink életminősége javul, hanem a szakemberé is.
